Fajtagazda Klub: LES AMIS DU BEAUCERON

Összeállították: AUGIS - BILLET - CRAUSAZ - HURBIER - FOURNERET - MONTENOT - SAUVIGNAC - THIRIET urak.

Elfogadta: a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  2006.11.09-n.

Használat: Terelő és védő kutya.

FCI besorolás: I. csoport: Pásztor és juhászkutyák
(kivéve a svájci pásztorkutyák).
1. szakasz: Juhászkutyák.
Munkavizsga-köteles.

Hibák:
A rusztikusság hiánya, erőtlenség, félénkség.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Típushiány, túl nehéz vagy túl könnyű felépítés, agresszív vagy félénk természet.

Méret:
Kanok: 65 - 70 cm. Szukák: 61- 68 cm.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Az előírt minimum és maximum méretektől való bármilyen eltérés, alacsonyabb vagy magasabb marmagasság.

Fej:
Hosszú, a marmagasság 2/5-e, a testtel arányosnak kell lennie.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Nem eléggé típusos, túl kicsi vagy túl nehéz fej.

Agykoponya:
Lapos vagy az egyik oldalról a másik felé enyhén ívelt. A koponyatető választóvonala kevésbé határozott, a nyakszirtcsont látható. A fej szépen formázott, harmonikus vonalvezetésű, gyengeség nélküli.

Hibák:
A koponya túl lapos vagy túl kerek.

Tenyésztésből kizáró hibák:
A koponya túl kicsi.

Orrnyereg:
A stop kevésbé határozott és a nyakszirtcsont és az orrhegy közötti távolság felénél helyezkedik el. A koponya szélessége és magassága valamivel kisebb, mint a fej teljes hosszának a fele. Az orrhát nem ívelt, de az orrtükör felé enyhén lefelé ívelő (konvex) lehet. Oldalról nézve az orrhát a koponya felső vonalával megközelítően párhuzamos.

Hibák:
A stop túlságosan, vagy nem eléggé határozott. Az orrnyereg domború, vékony vagy nagyon erős.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Hiányzik a stop, vagy durván kifejezett. Az orrnyereg nagyon vékony vagy túl rövid.

Fang:
Nem keskeny vagy hegyes. Az ajkak szárazak, zártak, jól pigmentáltak. A felsőajak elfedi az alsót, anélkül, hogy túl lógna azon. Az ajkaknak a szájzugban nagyon enyhe peremet kell képeznie, melynek azonban mindig száraznak kell maradnia.

Hibák:
Az ajkak nagyon szorosak vagy lazák, a szájzug vastag és petyhüdt, nem eléggé pigmentált.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Nagyon fejlett, bő, depigmentálatlan ajkak, alsó, vagy felső prognatizmus (az áll előreállása).

Fogak és harapás:
Erőteljes, fehér fogak, ollós harapással, melynél a felső metszőfogak elfedik az alsókat, az érintkezés elvesztése nélkül. A harapásnak teljesnek kell lennie, de a különböző fogakat funkciójuknak megfelelően kell figyelembe venni.

Hibák:
Szuvas, sárga fogak. Erős előre-, vagy hátra harapás az érintkezés elvesztésével.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Zápfog-hiányok, nem teljes fogazat.

Orr:
Az orrtükör a fang méretéhez arányosan alakul, nem túl keskeny, nem is túl nagy. Jól fejlett, nem hasított és nem széles, mindig fekete. Oldalról, profilból nézve a felső ajkak hosszabbításában helyezkedik el.

Hibák:
Keskeny, ferde, túl terjedelmes, túlfejlett orr.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Széles orr, nem fekete szín.

Szemek:
Vízszintesen fekszenek, mindig sötét színűek, még ha a szem feletti tűzések halvány cserszínűek is. A szemgolyó mindig kerek. A szemnyílás enyhén ovális alakú.

Hibák:
Ferde, túlságosan gömb alakú, mandulavágású,  nem eléggé nyitott, cserszínű szem. Nyugtalan tekintet.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Nagyon világos, vagy rossz alakú szem.

Juhászkutya - kifejezés:
Őszinte. Soha nem félénk vagy nyugtalan arckifejezésű.

Fül:
Magasan tűzött. Nem lehet szorosan a fejhez simuló, előre mutat. Mindazonáltal laposnak és inkább rövidnek kell lennie. Hosszának meg kell egyeznie a fej hosszának felével.
* 2004. május 1-től Franciaországban (fajtagazda ország) tiltott a fülvágás a francia pásztorkutyák számára. Ezért a fajtagazda szervezetek a standardokat átdolgozták. A Beauceron 2006-ban elfogadott, 2008. októberben megjelentetett FCI standardja szerint a Beauceron füle természetes állású, ezért már nem tartalmaz vágott fülre vonatkozó utalásokat. Az FRPK 2011. január 01.-ig türelmi időt ad. Addig a vágott fülű egyedek fülének bírálata a megelőző standard szerint történik, amely szerint:
„Ha a fül vágott, egyenesen tartottnak, enyhén előre mutatónak kell lennie. A jól tartott fül az, amelynek közepén egy képzeletbeli vonal halad át, meghosszabbítva a nyak oldalait.” A bírálat során figyelembe kell venni, hogy ez a rész egy már érvénytelen standardból származik. Ezért a vágott fülű kutya nem élvezhet előnyt a standardban elfogadott vágatlan fülűvel szemben.

Hibák:
Túl hosszú, vagy rosszul tartott, rosszul tűzött. 2011-ig, ha vágott: puha, vagy rosszul tartott.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Ha a fül nem felel meg a leírásnak. 2011.01.01 után a vágott fül.

Farok:
Hiánytalan, alacsonyan tartott, legalább a csánk végéig ér. Enyhe „J” alakú kampót formálva.

Hibák:
Enyhe elhajlás, kissé szoros kampó, vagy tehénfarok.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Kurtított, összetekert, vagy a hátracsavarodott. A nagyon szoros kampó. Átmetszett farokizmok.

Szőr:
A fejen rövid. A törzsön 3-4 cm hosszú, sűrű, vastag, erős és sima. A far és a farok alsó része enyhén, de kötelezően rojtos.
A fedőszőr alatt nagyon rövid, finom, sűrű és pelyhes aljszőr van, lehetőleg egérszürke, nagyon tömött. A fedőszőrön keresztül sohasem látszódhat.

Hibák:
Túl hosszú szőr a fejen. Nem elég sűrű, vagy nagyon világos színű rojtok. Túlságosan lemezelt szőr, göndör szőr, aljszőr hiánya.

Tenyésztésből kizáró hibák:
A fej nagyon szőrös, a szőr nagyon rövid, vagy nagyon hosszú. Nincsenek rojtok, az aljszőr látszik a fedőszőrben. Nagyon finom, borzas szőr. Göndör szőr.

Mancsok:
Erősek, kemények. A karmok mindig feketék, a talp kemény, de rugalmas.

Hibák:
A mancsok nem elég tömöttek, a talp nagyon finom, vagy nem elég rugalmas.

Tenyésztésből kizáró hibák:
A mancsok széttaposottak, vagy nem teszik lehetővé a normális munkát.

Farkaskarmok:
A hátsó láb belső részén, a talajhoz közel elhelyezkedő jól látható dupla farkaskarmok. A farkaskarmok csontos alapon helyezkednek el.

Hibák:
A lábon túl magasan elhelyezkedő farkaskarom, vagy két egymáshoz közeli csonk formájában van. Dupla farkaskarom a mellső végtagon.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Szimpla farkaskarom, vagy nincs farkaskarom.

Szín:

- Fekete-cser:
A fekete szín nagyon határozott, a tűzéseknek cser színűnek kell lennie.
A cser jegyek elhelyezkedése:
Folt a szem felett. Fang oldalain, anélkül, hogy elérné a fül alsó részét. Két folt a mellkason. Nyak elülső részén, a farok alatt, a végtagokon, anélkül, hogy a végtagnak több mint 1/3-át elborítaná.

Hibák:
Fekete szín nem eléggé határozott. A cser foltok nem olvadnak bele eléggé a feketébe, a cser jegyek túl világosak, vagy túl sötétek. Túl kevés, vagy túl sok a cser színű jegy. Kis fehér jegy a szügyön.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Fehér foltok a szügyön. Cser jegyek a meghatározottól eltérő helyeken.

- Harlekin (Szürke-fekete-cser színű):
A szőrzet egyenlő részben szürke és fekete. Inkább fekete, mint szürke foltokkal. A cser foltok ugyanazokon a helyeken vannak, mint a fekete-cser színűnél.

Hibák:
Túl világos, túl sok szürke szín.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Fehér foltok a szügyön. Cser jegyek a meghatározottól eltérő helyeken. Más színektől túlságosan határozott vonallal elválasztott cser jegyek. Túl sok szürke. Az egyik oldalon fekete, a másik oldalon szürke. Egészen szürke a fej.
Kizáráshoz vezet mindaz, ami gyengeséget, vagy degeneráltságot mutat, például: a hússzínű orr, depigmentáltság, halvány színek.

Törzs:
A Berger de Beauce átlagos alakú, harmonikusan felépített, anélkül, hogy bármelyik testtájéka túlzott lenne. Nem kvadratikus. A vállcsúcstól a farcsúcsáig mért törzshossznak 10%-al meg kell haladnia a marmagasságot. Szukáknál lehet kissé több.
A nyak izmos, és a vállal jól összeolvadó, büszkén tartva a fejet.
Széles, mély mellkas. A mellkasbőség 20%-al meghaladja a marmagasságot.
A szegycsont a könyök alá ér. Hosszú és hajlékony lengőbordák.
A váll ferde és közepesen hosszú.
A hát egyenes, a mar nagyon jellegzetes.
Az ágyék nagy és zárt.
A far hátrafelé kissé hajlott.
A térdizület nem túlzottan szögellt.  A csánk erős, lesüllyedt, a lábszárral nyitott szöget alkotva.
A lábak minden nézetből (profilból, szemből és hátulról nézve) párhuzamosak.

Hibák:
A törzs nem eléggé, vagy túlságosan hosszú.
A nyak vékony, vagy vastag.
Lebernyeg, a mellkas kissé szűk, kissé gyenge.
A váll enyhén egyenes, vagy nagyon vízszintes.
A far kissé túlhajlott, vagy túl egyenes.
A szögellések enyhén hibásak.
A félheréjű, here nélküli, vagy visszafejlődött herék.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Szűk mellkas.
A mellkas túl henger alakú.
Nagyon felhúzott has.
Nem harmonikus testtájak.
Szögellések hiánya.

Testtartások:
A Beauceront természetes testtartásban kell bírálni.
A kiállító beállíthatja a kutyáját, de a bírónak a minősítéshez természetes pozíciókat kell kérnie.

Járásmódok:
Feltétlenül bírálni kell a járásmódokat. Egy terelőkutyát nem lehet tökéletesen bírálni állás közben.
Járásának rugalmasnak és fesztelennek kell lennie, miközben a végtagok egyvonalban maradnak.
Járásmódok a következők:

-         lépés
-         rövid ügetés
-         hosszú ügetés
-         galopp.

A Beauceronnak rendelkeznie kell a hosszú ügetéssel.

Hibák:
Az a kutya, amely könyökből indítja a futást, így mellső mancsaival gyorsan talajt fog és kicsi a lépéshossza, nem elég tért ölelő, ezért csak rövid ügetésre képes. Poroszkál.

Tenyésztésből kizáró hibák:
Nem lehet megvizsgálni a testtartásokat és a járásmódokat. Nem juhászkutya járásmód.

Karakter:
Engedelmesnek, nyitottnak, érdeklődőnek és bátornak kell lennie a félelem legkisebb jele nélkül.

Fajtagazda Klub: ASSOCIATION DU BERGER DE BRIE

Elfogadta a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  1995.11.09. -n.

Az eredeti standard kiadási dátuma:. 1988. 05.06.

Származás: Franciaország.

Használat: Mindenes (pásztor)kutya.

FCI besorolás: I. csoport: Pásztor és juhászkutyák
(kivéve a svájci pásztorkutyák).
1. szakasz: Juhászkutyák.
Munkavizsga-köteles.

Fordítás: Frau Annick Loew német nyelvű fordítása alapján.

Általános megjelenés:
Rusztikus megjelenésű, sokoldalú kutya. Izmos, jó felépítésű, arányos, élénk és éber. Kiegyensúlyozott Wesen jellemzi, nem agresszív, nem félénk. (A Wesen tulajdonképpen a belső tulajdonságok, a jellem, a modor, a természet, stb. összessége.)

Hibák:
Agresszív, félős, letompult viselkedés.

Méret: 
kan: 62-68 cm     szuka: 56-64 cm
A Briard testalkata hosszúkás, a testhossz nagyobb, mint a marmagasság.

Hibák:
kvadratikus felépítés és a kanoknál 68, a szukáknál 64 cm-nél magasabb méret.

Tenyésztésből kizáró hibák:
a minimális méret alatti, ill. a felső méretet 2 cm-el meghaladó marmagasság. Méret alatti kutya nem kaphat tenyészthető minősítést.

Fej:
Erős, hosszúkás, kifejezett stoppal ellátott, amelynek úgy kell elhelyezkednie, hogy azonos távolságra legyen az orrtükörtől, ill. a fejbúbtól. Hossza a testhossz 2/5-öde. Szőrrel fedett, amely szakállt, bajuszt képez. A szemöldökszőrzet enyhén elfátyolozza a szemet. A koponya és az orrhát párhuzamos egymással.

Hibák:
övid, vagy túl hosszú fej, diszharmónia az arcorri rész és a koponya között. Aránytalan fej a testhez viszonyítva. Nem megfelelő mennyiségű szőr a fejen, ill. túlburjánzott szőrzet /nem elkülönült szakáll, bajusz, szemöldök szőr/, a stop nem elég kifejezett, ill. nem látható.

Tenyésztésből kizáró hibák:
A fent felsorolt hibák fokozott megléte.

Homlok:
Nagyon enyhén kerekített.

Hibák:
túl lapos, domború, széles, és túl erős /szemekhez leeső/ szemöldök.

Orrnyereg:
egyenes, arányos, a fejhez harmonizáló.

Hibák:
rövid, hosszú, görbe.

Fang:
se keskeny, se felfelé ívelő nem lehet. jól záródó szájszél.

Hibák:
felfelé ívelő, keskeny vagy túl széles. Lógó szájszél.

Orrtükör:
mindig fekete, inkább négyszögletes, mint kerek. Erőteljes, kiemelkedik a szőrből. Jól kinyílt orrnyílásokkal.

Hibák:
icsi orrtükör, nyomott orr, felfelé ívelő, nem fekete, pigment foltos.

Tenyésztésből kizáró hibák:
orrtükör barna, vagy világosabb színű, nem folyamatos a pigmentációja.

Fogak:
erős, fehér, tökéletesen záródó, ollós harapású. (ld. Magyarázat "A" ábra)

Hibák:
egy metszőfog hiánya
szemmel láthatóan romlott, vagy romlandó fogak. Enyhe előre ill. hátraharapás, ráharapás, amelynél még nem veszik el a fogazat záródása.
egy primoláris fog hiánya /előzápfog/
két metszőfog hiánya
két primoláris fog hiánya

Tenyésztésből kizáró hibák:
erős előreharapás ill. hátraharapás, ráharapás, amelynél a záródás már nem tökéletes. Kettő P4 (primoláris 4) hiánya az alsó állkapocsból, vagy bármelyik 3 fog hiánya.

Szemek:
egyvonalban /vízszintesen/ elhelyezkedő, jól nyitható, inkább kerek és nagy, mint húzott. Sötét színű. Intelligenciát és nyugodtságot sugárzó. Szürke szem elfogadható szürke briardnál.

Hibák:
kicsi, mandulaformájú, világos szemek.

Tenyésztésből kizáró hibák:
különböző szemszín. Kifejezéstelen vagy félénk, riadt tekintet. Túl világos színű szem.

Fülek:
magasan tűzött, nem fejhez simuló, lógó, inkább rövidebb, mint a fej hosszának a fele. Mindig lapos és hosszú szőrrel borított. Azokban az országokban, ahol nem tiltott a kupírozás, vágott fül esetén a felfelé irányuló, jól tartott fület kell előnyben részesíteni a szétállóval szemben. /A fül nagysága a fejjel harmonizáljon. Kb. 2/3-ától induló ovális ívben levágott. A fej és fül nagyságának az aránya határozza meg, hogy a kettősfülkagyló rész levágásra kerül-e vagy sem./

Hibák:
túl hosszú vagy rosszul hordott fülek, rövid szőr a füleken.

Tenyésztésből kizáró hibák:
csavarodott, ill. nem elég magasan tűzött fülek Túl rövid, ritka szőrzettel ellátott. Természetesen (vágás nélkül) álló fül. Porcbeépítés látható hegnyoma.

Nyak:
jól izmolt, vállakba jól illeszkedő.

Hibák:
túl hosszú, túl keskeny, túl rövid.

Mellkas:
széles, /a könyökök között egy kéznyi távolság/ mély, könyékig behúzódó.

Hibák:
túl keskeny, nem elég mély, ill. túlzottan mély, hossz hiánya, túl lapos, túl erősen domborodó bordák /hordós/

Hát:
egyenes, jól izmolt.

Hibák:
könnyű, lejtős, ill. pontyhát.

Far:
kissé csapott, enyhén kerekített.

Hibák:
túl csapott vagy szögletes.

Tenyésztésből kizáró hibák:
a fent említett hibák fokozott megléte ill. a marnál lényegesen magasabb far.

Láb:
jól izmolt, erős csontozatú, párhuzamos, egyenes állású.

Hibák:
rossz állás, laza vállak. Enyhén kiforduló comb, gyenge elülső lábizület, túlszögellt lábközép és lábujjállás. Vállak hibás elmozdulása mozgás közben, rövid szőr a végtagokon, vékony csontozat.

Tenyésztésből kizáró hibák:
súlyos hibák az állásban.

Farok:
vágatlan, zászlós szőrzettel ellátott, mélyen tűzött és nem oldalt hordott. Hossza az ugróizületig (csánk) kell hogy érjen, vagy azt legfeljebb 5 cm-el haladhatja meg. „J” alakot formáz.

Hibák: túl rövid, nem az ugróizületig érő, rövid ritkás szőrzetű, hátvonal fölött hordott, mozgás közben is has alatt hordott farok.

Tenyésztésből kizáró hibák:
hát fölött hordott, kunkorodott farok, egyenes merev farok. Korrekciós műtét látható nyoma a farkon.

Mancsok:
erősek, kerek formájúak, középforma a macskamancs (kerek) és a nyúlmancs (ellipszis formájú) között.

Hibák:
túl hosszú, túl lapos és sima, kifelé vagy befelé álló, nem elégséges szőrzettel borított.

Tenyésztésből kizáró hibák:
súlyosan hibás állás.

Körmök:
fekete.

Hibák:
szürke.

Tenyésztésből kizáró hibák:
fehér.

Talppárna:
kemény.

Hibák:
nem rugalmas, túl lapos, túl puha.

Lábujjak:
zártak.

Hibák:
nyitott, túl hosszú, túl lapos lábujjak.

Szőrzet:
hullámos, hosszú, száraz, kecskeszőrzetű, könnyű aljszőrzettel ellátott.

Hibák:
nem elég száraz, nem elég hullámos, hiányzó aljszőrzet. /Utóbbi hiba esetén hat hónap elteltével újra kell szemléztetni a kutyát./ Túl rövid, finom szőrzet.

Tenyésztésből kizáró hibák:
a szőrzet rövidebb, mint 7 cm, puha vagy gyapjas szőr.

Szín:
minden egységes szín, a hibáknál felsoroltak kivételével engedélyezett. A sötét színek előnyben részesülnek. Nem nevezhető kétszínűségnek (bicolor) egy enyhén világosabb színtónus a szőrvégeken. Ez nem más, mint a depigmentáció kezdete. Ebben az esetben annak a színnek csak egy kicsit lehet világosabbnak lennie, mint a saját színtónusa. /Sötét fauve (őzbarna) a világosabb fauve-n, sötétfekete a "kimosott" feketén, sötétszürke a világosszürkén, stb./ A fauve-nak melegnek és egységesnek kell lennie, sem világosnak, sem kimosottnak nem tűnhet.

Hibák:
fekete túl sok vörös árnyalattal, nem eléggé meleg fauve, fehér mellkasfolt. Nagyszámú fehér szőrzet jelenléte keverten /túl erősen karbonálva/, nyeregszerű rajzolat a háton, túl világos vagy kimosott fauve.

Tenyésztésből kizáró hibák:
fehér, gesztenye és mahagónibarna, bicolor színek, fehér mellkascsík, fehér szőrzet a lábujjak végén, fauve karbonát kabáttal, túlságosan világos színek.

Megjegyzés:
a bicolornál ügyelni kell a bőr színére, amely a sötétebb és világosabb részeknél ugyanúgy elkülönül, a világosabb résznél világosrózsaszínü a bőr is. Ez már pigmenthibára és nem csak színhibára utaló jel.

Hátsó karmok /farkaskarom/:
hátsó lábakon kettős /dupla hátsó karom található. Még a legjobb származású kutyák, amelyek csak egy hátsó karommal rendelkeznek sem tenyészthetők, ill. kiállításon nem elfogadható. A dupla hátsókaromnak kettő csontos részből és körmökből kell állnia, lehetőleg minél talajközelibbnek kell lennie, így a talpnak jobb felfekvést biztosítva.

Hibák:
túl magasan helyezkedő /a hátsó lábközép magasságának a felénél magasabban/. Két lábujjköröm hiánya, egy csont hiánya a hátsó dupla karmokban. (ld. Magyarázat "C" ábrája.)

Tenyésztésből kizáró hibák:
/nem dupla/ farkaskarom
csont hiánya 1 farkaskaromból, még akkor is, ha a lábujjkörmök kifejlődtek. 

Fajtagazda Klub: LES AMIS DU BERGER PICARD

Elfogadta a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  1996.03.04-n.

Használat: Juhászkutya.

FCI besorolás: I. csoport: Pásztor és juhászkutyák
(kivéve a svájci pásztorkutyák).
1. szakasz: Juhászkutyák.
Munkavizsga-köteles.

Magasság:
60-65 cm a kanoknál, 55-60 cm a szukáknál. 2 cm fölfelé megengedhető, azon felül hibának számít. Kizárás: ha a magasság alsó határát cl nem éri, még fiatal osztályban is, vagy a magasság felső határát 2 cm-nél többel meghaladja.

Fej:
Arányos, anélkül, hogy nehézkes lenne. Igen enyhe stop, egyforma távolságra az orrhegytől és a koponyatetőtől. A koponya elég széles, de túlzás nélkül. Szőrzete mintegy 4 cm hosszú, a szemöldök jól kifejezett, anélkül, hogy eltakarná a szemet.

Hiba:
Erős vagy túl gyenge stop. Túl hosszú vagy túl rövid szőr, hiányzó vagy túl erős szemöldök.

Kizárás:
Jelleghiány, aránytalanság, szőrtakaró hiánya vagy annak túlságos fejlettsége.

Homlok:
Szembe nézve nem lapos, hanem kissé domborodó, sekély homlokbarázda.

Hiba:
Nem eléggé vagy túlságosan domborodó.

Kizárás:
Lapos, vagy túl domborodó koponya, hátrafutó vagy a szemekre dőlő homlok.

Rágóizom tájéka:
Nem túl erős, anélkül, hogy lapos lenne, egyben kerekded. Mögötte a szőrzet éppoly hosszú, mint a törzsön.

Pofa:
Erős, nem túl hosszú, ne végződjék hegyben. Az orrtükör mindig fekete, az ajkak szárazak és feszesek, az orrhát egyenes. Kis bajusz és szakáll.

Hiba:
Túl hosszú, gyenge, vagy túl erős. Hegyben Vagy túl szögletesen végződő. Keskeny vagy pigmenthiányos orrtükör. Vastag alsó ajak. Hajlott orrhát. A bajusz és szakáll hiánya (figyelembe kell venni, hogy a fej szőrzete mintegy 4 cm hosszú és a szakállnak határozottan kivehetőnek kell lennie.

Kizárás:
Aránytalan a koponyához, csüngő ajkak, a feketétől eltérő színű orrtükör, a nyálkahártyák pigmenthiánya.

Állkapocs:
Hatalmas, tökéletesen záródik, előre- vagy hátraharapás nélkül.

Hiba:
Igen kis előreharapás, két premolaris hiány következtében nincs CAC, sem res. CAC. Négy premolaris-hiányos nem lehet „kitűnő”.*
* A nemzetközi bírálati szokások szerint - egyéb feltételek esetén - a P1-hiányok nem jelentenek kizáró okot a legmagasabb cím elnyerésében.
Szuvas fogak fontosságuk szerint, kitört vagy vágott szemfogak.

Kizárás:
Négynél több hiányzó fog, fokozott előreharapás.

Fül:
Középnagyságú, a tövénél széles, elég magasan tűzött, a bárányfülre emlékeztet. Mindig természetesen egyenesen hordott, a hegye könnyedén lekerekített, a kissé szétálló tartás megtűrt. Hossza 10 cm. Soha 12 cm-nél hosszabb a legnagyobb magasságú kannál sem lehet.

Hiba:
Túl nagy vagy a belga pásztorkutyára emlékeztető fül, alacsony tűzés, egymáshoz túl közel tűzött fül. Kizárás: nem helyesen tartott fül.

Szem:
Középnagy, nem kidülledő, sötét színű, nem világos és nem kétféle színű, többé-kevésbé sötét színezésű, a szőrzet színének megfelelően (semmi esetre sem világosabb a mogyorószínnél).

Hiba:
Mindaz, ami nem felel meg a leírásnak. Kizárás: kétféle színű, ferde, nem egyforma, túl világos.

Kifejezés:
Nem gonosz, nem bizalmatlan.

Kizárás:
Félénk kifejezés, bujkáló pillantás.

Nyak:
Erős, izmos, megfelelő hosszúságú, mozgásnál felemelt, a válltól jól elkülönülő, büszkén hordja a fejet.

Hiba:
Hosszú és gyenge nyak, vagy rövid és vastag, a vállból hirtelen induló nyak, petyhüdt bőr.

Törzs:
Túlzás nélkül mély mellkas, a könyök vonaláig ér, körmérete közvetlenül a könyök mögött a marmagasságnál annak 1/5-ével nagyobb, a törzs hossza valamivel több legyen a marmagasságnál. A hát egyenes, az ágyék feszes, az oldalak jól íveltek felső harmadukban, azután fokozatosan laposodnak a szegycsontig, a has kissé felhúzott, a far fokozatosan olvad a combokba, a csontozat túlzás nélkül előtűnő.

Hiba:
A hiba fontossága szerint túl nehéz vagy túl könnyű test, túl hosszú test, túl hosszú vagy túl rövid végtagok, túl lapos vagy túl domborodó oldal, Bouvier testalkat, túl egyenes vagy túl meredek far.

Kizárás:
Fenti hibák fokozott előfordulása.

Farok:
Szőrözött, a szőrzet hossza azonos a törzsön levőével. Nyugalomban a farok érje el a csánkot, és egyenesen csüngjön, könnyed hajlattal a végén. Munkában a farok magasabbra emelve viselhető, de sohasem a hát fölött.

Hiba:
Patkányfarok vagy túl szőrös farok, túl rövid, rosszul irányuló, rosszul viselt farok.

Kizárás:
Állandó háton viselés, műtéti beavatkozás folytán lefelé lógatott farok, csökött vagy hiányzó farok.

Elülső testrész:
Hosszú és ferde lapocka, amely a mozgásnál nagy könnyedséget biztosít, izmos, de nem nehézkes. A végtagok függőlegesek, száraz csontozattal, látható ízületekkel, amelyek azonban ne keltsenek rosszul formált benyomást. A lábtő könnyedén hátulról előre hajló, amely könnyedséget biztosít a végtagnak, és megkönnyíti a hirtelen megállást.

Hiba:
Túl hosszú lapocka (agárváll), túl egyenes lapocka, Bouvier váll. Gyenge, nehézkes, szétálló vagy a mozgást gátló vállak. Gyenge vagy túl erős csontozat, gyenge ízületek, túl egyenes vagy túl hajlott lábtő, aminek következtében a mancs nagyon előre kerül.

Kizárás:
A fenti hibák fokozott előfordulása.

Hátulsó testrész:
Hosszú és jól izmolt combok. A comb felső része elég hosszú, a térdízület erős, a hátulsó végtagok nem túl meredekek, sem a kutya alá állítottak, sem szűken, sem tágan állók. A comb és a far legyen összhangban, és az egész együtt kellemes hajlatot mutasson. Az erős lábszár gyengeség nélkül és könnyedén tartja a hátulsó testrészt. Csontozata erős, de túlzás nélkül. A csánk közepesen szögelt, nem túl magas. A csánk jó szögellése abszolút szükséges e juhászkutyánál. A hátulsó lábközepek erősek, szárazak és álláskor függőlegesek a talajra, minden oldalról nézve.

Kizárás:
Az általában hibás hátulsó testrész.

Mancs:
Kerekded és rövid, zárt, domborodó, a karmok rövidek és sötét színűek, erősek. Ne legyen sem farkaskarom, sem pótujj. A farkaskarmos kutya nem kerül kizárásra, de hátrányban részesül. A talppárna szilárd, rugalmas, mert a talppárna feladata, hogy a lökések egy részét felfogja.

Kizárás:
Kettős farkaskarom a négy végtagon.

Szőrzet:
Kemény, félhosszú, nem göndör, nem laposan fekvő, durva. Hossza 5-6 cm, beleértve a farkat is. Az aljszőrzet finom és sűrű.

Hiba:
4, 5 cm-nél rövidebb szőr, nem elég durva, göndörödésre vagy lesimulásra hajlamos szőr.

Kizárás:
4 cm-nél rövidebb, vagy 6 cm-nél hosszabb szőr, göndör vagy nagyon sima, lágy vagy gyapjas.

Szín:
Szürke, szürke-fekete, szürke-fekete visszfénnyel, szürkéskék, szürkés-vörhenyes, világos vagy sötét rőt, vagy ezeknek az árnyalatoknak a keveréke. Kis fehér folt megtűrt a mellen és a mancsok végén.

Hiba:
Fehér folt a mellkason, a mancs minden ujjára kiterjedő fehér szín.

Fajtagazda Klub: RÉUNION DES AMATEURS DE CHIENS PYRENÉES

Elfogadta a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  2006. 11. 09-n.

Használat: A Pireneusok pásztorai által és a farmokon használt juhászkutya.

FCI besorolás: I. csoport: Pásztor és juhászkutyák
(kivéve a svájci pásztorkutyák).
1. szakasz: Juhászkutyák.
Munkavizsga-köteles.

Fordítás: Mrs Pamela Jeans-Brown, lektorálta Alain Pécoult és Raymond Triquet.

Rövid történeti áttekintés:
Egyszerű származású, a korai 20. századig gyakorlatilag ismeretlen volt hivatalos körökben. Típusa völgyről-völgyre változik, az alakja, a szőrtakarója nagyon eltérő lehet, de a karaktere és a viselkedése sosem változik. Az első standardot 1920 és 1925 között jegyezték le, és azóta alig változott.

Általános megjelenés:
Ez a kutya maximális idegi energiát mutat minimális méretben és súlyban.

        A koponya kb. ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú.

        Az orrhát rövidebb a koponyánál 1/3 - 2/3 arányban.

        A testhossz nagyobb a marmagasságnál.

         A könyöktől a földig mért távolság nagyobb, mint a marmagasság fele.

Viselkedés / temperamentum:
Bátor, találékony kisméretű kutya, kezdettől fogva teljes hűséget tanúsít nevelőjével szemben. Természetéből fakadóan konok, általában szilárd kontroll szükséges ahhoz, hogy energiáit kordában tartsák, és ki tudják hozni a legjobbat az intelligenciájából. Gyakran gyanakvó az idegenekkel szemben.

Fej:
Háromszög alakú.

Hiba:
Boltozatos koponya, kerek homlok

Kizáró hiba:
Agresszív vagy túl félénk.

Agykoponya:

Koponya:
Mérsékelten fejlett, csaknem lapos, kevéssé fejlett középbarázdával, oldalai kerekdedek és a nyakszirt kevéssé kifejezett. Hozzávetőleg ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú. Az elülső része lágyan hajlik a pofára.

Stop:
Alig kivehető.

Hiba:
Stop túl kifejezett, vagy nem létezik.

 Arcorri rész:

Orr:
Fekete

Hiba:
Négyzetes, vagy derékszögű. orron vagy az ajkakon lévő pigmentációs hiány.

Ajkak:
Nem nagyon vastag, teljesen fedi az állkapcsot, szájzug nem látható. A szájszél és a szájpadlás fekete, vagy igen erősen pigmentált.

Kizáró hiba:
Nem harlekin vagy palaszürke kutya felemás szemekkel, Fals szín a szemhélyakon. Világossárga szemek.

Állkapocs/Fogak:
Teljes fogazat. Erős szemfogak. Ollós harapás (A felső metszőfogak az alsókat kívülről érintve takarják). Harapófogó harapás (tétre harapás) elfogadható.

Hiba:
Világos, vagy vad kifejezésű. Pigmentációs hiányosság a szemhéjon.

Hiba:
Vastag, nehéz, a fej mellett lógó, aszimmetrikusan tartott.

Komoly hiba:
A fül vágatlanul is feláll.

Nyak:
Inkább hosszú, izmos, jól elkülönül a vállaktól.

Hiba:
Vastag vagy gyenge, a fej a vállak közé húzott.

Lapocka:
Elég hosszú, közepesen ferde, felső széle határozottan felül- emelkedik a hát vonalán.

Törzs:
Könnyű, de erős csontszerkezet, száraz izomzat.

Felső vonal:
Jól alátámasztott.

Mar:
Kiemelkedő.

Hát:
Eléggé hosszú, feszes.

Ágyék:
Rövid, kissé ívelt, de méginkább annak tűnik, mert a szőrzet gyakran vastagabb és dúsabb a hátsó részen.

Far:
Eléggé rövid, és inkább ferde.

Mellkas:
Mérsékelten fejlett, a könyök vonaláig ér. A bordák kissé kerekek

Lágyék:
Enyhén ereszkedő.

Hiba:
Hajlott, betört hát, agárszerű vagy lógó has. Négyzetes test, vízszintes felső vonal, megtört hát, vízszintes far

Farok:
Jól zászlózott, nem túl hosszú, inkább mélyen tűzött, a végén kampót formál. Ha a kutya figyel, kissé a hátvonal fölé emeli és behajlítja. Sok kutya kurtított farkú. Némelyeknek csökött farkuk van anélkül, hogy valaha is kurtították volna.

Hiba:
A horog hiánya

Súlyos hiba:
A hátvonal fölött hordott, vagy kunkorított farok.

Lábak:

Mellső végtag:
Egyenes, száraz, inas, jól szőrözött.

Hiba:
Dupla farkaskarmok a mellső lábakon. Nem oszlopszerű lábak.

Vállak:
Meglehetősen hosszú, mérsékelten rézsútos.

Hiba:
Túl egyenes vagy túl rövid.

Felkar:
Rézsútos és mérsékelten hosszú.

Alkar:
Egyenes.

Csukló:
Jól látható izület.

Kézközép (csüd):
Kissé rézsútos.

Térd:
Jól szögellt, a törzzsel párhuzamos.

Lábszár:
Mérsékelten hosszú, rézsútos.

Csánk:
A csánk száraz, mélyenfekvő, jól szögellt és néha egy kissé közel állnak egymáshoz.
A talajra merőleges vagy nagyon kicsit lejt hátrafelé.

Szőrzet:
Hosszú vagy félhosszú, de mindig sűrű és csaknem vagy kissé hullámos. Sűrűbb és gyapjasabb a faron és a combokon, szerkezete a kecskeszőr és a kis bárány gyapja közötti minőségű. A pofán a szőr rövidebb és kevésbé dús, és oldalain éppúgy, mint az orcákon a szőr felborzolt, „szélfútt” elölről hátrafelé, a szemek jól láthatók, a szőrzet ne fedje el őket.

Hiba:
A szőr egyharmadánál nagyobb területet befedő fehér szín. Harlekin szőrzet, mely nélkülözi a kontrasztot a szürke és a fekete szín között, vagy vörös fénye van. Mosott szőrszín. fekete szőrzet barna jegyekkel a fejen és a mancsokon.

Marmagasság:    Kanok:            40 - 48 cm.

                          Szukák            38 - 46 cm.

2 cm eltérési lehetőség a nagyon jó és nagyon típusos egyedek esetén.

Kizáró hiba:
Mérethatárokon kívüli, vagy testi, illetve viselkedési redellenességet mutató kutyák.

Előterjesztette a Klub Bírói Bizottsága

Fajtagazda Klub: RÉUNION DES AMATEURS DE CHIENS PYRENÉES

Elfogadta a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  2005. 04.15-n.

Használat: Juhászkutya.

FCI besorolás: I. csoport: Pásztor és juhászkutyák
(kivéve a svájci pásztorkutyák).
1. szakasz: Juhászkutyák.
Munkavizsga-köteles.

Fordítás: Mrs. Pamela Jeans-Brown, lektorálta Alain Pécoult és Raymond Triquet

Rövid történeti áttekintés:
A pireneusi juhászkutyának ez a variációjának sok egyede a Pireneusok lábainál található, ahol Bernard SÉNAC-LAGRANGE szerint (1927-es klub évkönyvben) lókereskedők és marhahajcsárok által kedvelt fajta volt. A másik pireneusi juhászkutya fajtától megkülönböztető jegyeit az 1920-as évekből származó fajtastandard függelékében találhatjuk.

E kutya kevésbé ideges és jobban kezelhető mint a hosszúszőrű pásztor- kutya. Nem olyan bizalmatlan az idegenekkel szemben, de mégis eleven és lendületes. Egészében ugyanolyan jellegzetes tulajdonságai vannak, mint a hosszúszőrű pireneusi juhászkutyának. Ettől pofájában különbözik, amely kissé hosszabb. Feje finom és rövid szőrzettel fedett (innen a név), a szőrzet a testen félhosszú vagy kevesebb mint félhosszú, legnagyobb hosszát, ami 6-7 cm-es, a nyakon és a maron éri el, 4 -5 cm hosszú a hát középvonalán.

Általános megjelenés:
A „sima arcú” juhászkutya tulajdonságai megegyeznek a hosszúszűrű változat tulajdonságaival.

Fontos arányok:
         A koponya hozzávetőlegesen olyan széles, mint amilyen hosszú.
         A pofa a koponyánál kissé rövidebb, de hosszabb, mint a hosszú vagy félhosszú szőrű változatnál.
         A testhossz mindig megegyezik a testmagassággal.
         A könyök távolsága a földtől nagyobb, mint a marmagasság fele.

 Viselkedés / temperamentum:
Élénk, engedelmes kutya, idegenekkel szemben óvatos.

Fej:
Pofán rövid szőr (innen származik a név: sima arcú), a fej kissé hosszabb, mint a hosszú szőrű változaté.

Törzs:
Kissé rövidebb, mint a hosszú szőrű változaté, négyzetes alakú kutya.

Végtagok:
A végtagok rövidszőrűek, kevés zászlóval az elülsőkön és nadrággal a hátulsókon. A mancsok zártabbak és íveltebbek a hosszú szőrű változaténál. A szögellések nyitottabbak ebben a változatban.

Járásmód/mozgás:
Hosszú szőrű változatánál rövidebbeket lép.

Szőrzet:
Hosszú ideje félhosszú, vagy rövidebb a félhosszúnál. A nyakon és a marnál a leghosszabb (6-7 cm), ami a hát középvolalán rövidebb (4-5 cm) szőrbe megy át.

Méret:

Marmagasság:    Kanok:            40 - 54 cm.

                          Szukák            40 - 52 cm.

Hibák:
Bármilyen eltérést a fentiektől hibának kell tekinteni, a büntetésnek a leírtaktól való eltérés nagyságával arányban kell lennie.
A hibák és kizáró hibák megegyeznek a hosszú szőrű változatnál leírtakkal, kivéve a szőrzetet és az arányokat.
A fizikai vagy pszichikai rendellenességet mutató kutyát ki kell zárni.

Előterjesztette a Klub Bírói Bizottsága

Fajtagazda Klub: Club Français du Bouvier des Flandres

Elfogadta a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  2002. 03.22-n.

Az eredeti standard kiadási dátuma: 2000. 10. 25.

Származás: Belgium.

Használat: Eredetileg egy igazi marhapásztor kutya. A szabadban, a csordák őrzésének és terelésének kemény munkájában használták. Még ma is minimális kiképzéssel maximális teljesítmény érhető el. Jól használható mindenes munkakutya, az őrző-védő munkára specializálódva.

FCI besorolás: I. csoport: Pásztor és juhászkutyák
(kivéve a svájci pásztorkutyák).
2. szakasz: Pásztorkutyák
(kivéve a svájci pásztorkutyák).
Munkavizsga-köteles.

Fordítás: Mrs Jeans-Brown, Mr. Triquet együttműködésével.

Rövid történeti áttekintés:
A marhapásztor kutyát mindig is Bouviernek hívták a belgiumi Ardennekben. A képességei szerint szelektálták. A nevét inkább az őrző-védő és marhahajcsár munkája, mint testi megjelenése miatt említik. A kialakulásában fontos szerepet játszott a zord éghajlat, a speciális kemény munka, a nehéz terep és a régió szegénysége.

A 19. századtól kezdve szarvas és vaddisznó követésére használták, majd a II. Világháború idején orvvadászok kutyája lett.

A 19. század végén úgy nézett ki, mint egy nagyobb juhászkutya keményebb szőrzettel, de erősebb, nagyobb és harapósabb volt A belgiumi kiállítások osztályait megnyitották a marhahajcsár kutyák előtt kísérletként, hogy feltérképezhessék a típus hasonló tulajdonságait.

1903. április 27-én a Liege Show-n Prof. Reul felfedezte Tomot, az első marhahajcsár kutyát (több adat nem ismert).

1913-ban megalapították a „The Society of Liege for the improvement of the drovers’ dog from the province of Liege and the Ardennes”-t, amely összeállította az első standardot. A végleges szöveget 1923-ban fogadta el Belgium, majd 1963. június 16-án az FCI.

Az Ardennekben lévő farmok számának ritkulása, a csordák csökkenése drasztikusan csökkentette a munkakutyák számát.

1985-ben a tejelő csordák felmérésekor került elő a Bouvier des Ardennes néhány túlélője több-kevesebb fajtajellemző hordozójaként

Kb. 1990-ig néhány tenyésztő megpróbált olyan kutyákat tenyészteni, melyek jobban hasonlítottak az eredeti típusra, ami a standardban szerepel, és ezek alapján kezdték meg a tenyésztést az Ardennekben. Furcsamód az ország északi részén néhány csordás és pásztor még szintén Bouvierrel dolgozott Ezek alapján kezdtek meg egy tenyésztési programsorozatot 1930-tól, amit a gyakorlatból vette ki a tenyészkutyákat megfelelő körültekintéssel.

A hivatalos kinológiai hatóságok csak 1996-ban fedezték fel ezt a fajtát.

Általános megjelenése:
Rusztikus, szabad ég alatt élő, a csordaőrzéssel és -hajtással kemény munkához szokott kutyára utal. Járása gyors és kocogó, csaknem mindig a gazdája háta mögötti félkörben. Visszautasító, szigorú, idegenekre kellemetlen lénye a gazdájával szemben feloldódik, engedelmességében és ragaszkodó tekintetében jut kifejezésre.

Fej:
Tömör, inkább rövid.

Koponya:
Széles, lapos. A szőrzet fekszik a koponyán. Az arcorr vonala párhuzamos a koponyáéval.

Állkapocs:
Széles és hatalmas, jól összeillő.

Stop:
Kevéssé kifejezett.

Pofa:
Széles, rövid, felálló szőrrel fedett, amely bajuszt és szakállkát alkot.

Ajkak:
Szorosak.

Fül:
Nem vágott. A lapos fülek nem kedveltek. A fül egyenes (hegyes) a lehetőség szerint. Az egyenes, de előre vagy oldalra hajlított fül is megengedett.

Orrtükör:

Széles, fekete színű.

Szem:
Sötét színű. A sárga vagy kétféle színű szem nem megengedett.

Nyak:
Rövid és vastag.

Lapocka:
Testhez tapadó.

Szügy:
Széles.

Felső vonal (hát, ágyék, far):
Vízszintes, széles és erős, középhosszúságú.

Mellkas:
Mély, a könyökig érő, széles, kidomborodó oldalak.

Has:
Nem agárszerű.

Mancs:
Kerek, jól zárt.

Mellső végtagok:
Egyenesek, párhuzamosak, erős csontozattal.

Hátulsó végtagok:
Párhuzamosak, kismértékben szögelltek, mély csánkokkal és erős csontozattal.

Farkaskarom:
Ne legyen farkaskarom a hátulsó végtagon, az elülsőkön pedig meg kell őket hagyni.

Farok:
A Bouvier-k farkatlanok, vagy a farkukat egy csigolyahossznyira kurtítják.

Szőrzet:
A hosszú és a sima szőr nem megengedett. A szőrzet legyen kemény és borzas, kb. 5 cm-es, rövidebb a fejen és a végtagokon.

Aljszőr:
Igen Vastag télen, jól véd, nyáron kevésbé sűrű.

Szín:
Minden szín megengedett.

Fajtagazda Klub: Club Français du Bouvier des Flandres

Elfogadta a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  2002. 09.27-n.

Az eredeti standard kiadási dátuma: 2000. 10. 25.

Származás: Franciaország, Belgium

Használat: Eredetileg a Bouvier des Flandrest csordaterelő, vontató és "köpülő" kutyaként használták. A mezőgazdasági felszerelések modernizációja következtében megváltozott az elsődleges felhasználása. Napjainkban a Bouvier des Flandres elsősorban őrző-védő, rendőr és farmkutya. Fizikai és szellemi rátermettsége, nagy szagló és kedvezményező képessége, intelligenciája felhasználható a nyomkeresésben, az üzenetközvetítésben vagy az orrvadászok ellen.

FCI besorolás: I. csoport: Pásztor és juhászkutyák

(kivéve a svájci pásztorkutyák).

2. szakasz: Pásztorkutyák.

(kivéve a svájci pásztorkutyák).

Munkavizsga-köteles.

Fordítás: Mrs. Jeans-Brown. Lektorálva Dr. R. Pollet által, R. Triquet és John Miller együttműködésével.

Rövid történeti áttekintés:
A Bouvier des Flandres mint a neve is mutatja flandriai származású. Ugyanannyira francia, mint belga, mert semmilyen természetes határ sem választja szét a két vidéket. A tehénpásztorok és farmerek csak azokat a kutyákat hagyták meg, amelyek rendelkeztek a számukra fontos tereléshez szükséges fizikai és jellembeli tulajdonságokkal. A jelenlegi Bouvier des Flandres örökölte ezeket a tulajdonságokat.

Általános megjelenés:
Zömök, rövid test és a zömök felépítés alatt erős, jól izmolt végtagok. A bouvier des Flandres az erő benyomását kelti, de nehézkesség nélkül.
A Bouvier des Flandrest természetes állásban kell bírálni a handlerrel való pszichikai kapcsolat nélkül.

Fontos arányok:

• A testhossznak a lapockától a farig egyenlőnek kell lennie a marmagassággal.
• A koponya hossza 3:2 arányban áll a pofa hosszával.

Jellem / temperamentum:
A Bouvier des Flandres nyugodt, meggondoltan bátor jellemű, intelligenciát, energiát és merészséget mutató kutya.

Fej:
Masszív kinézetű, még határozottabbá teszi a bajusz és a szakáll; arányos a testtel és a magassággal.

Koponya:
Jól fejlett és lapos, kevésbé széles, mint a hossza a koponya teteje és az orrhát egymással párhuzamos. Szemből erős, jól fejlett.

Homlokbarázda:
Kevésbé kifejezett.

Stop (archomloki törés):
Kevésbé markáns, határozottabbnak látszik a felhúzott szemöldök következtében.

Arcorri rész:

Orr:
Az orrhát meghosszabbítása, a vége felé kissé domború. Jól fejlett, lekerekített és a színe mindig fekete. Az orrlyukak szélesen nyitottak.

Pofa:
Nagy, hatalmas, csontos, a felső vonala egyenes, kissé lejt az orr felé. Sohasem hegyes. A hossza 2:3 arányban áll a koponya hosszával. A kerülete, pontosan a szemek alatt mérve, érzékeny egyensúlyban van a koponya hosszával.

Ajkak:
Jól illeszkedő, erősen pigmentált

Állkapocs és fogazat:
Az állkapocs hatalmas és megfelelő hosszúságú. A fogak erősek, fehérek és egészségesek. Ollós vagy tétre záródó fogív. Teljes fogazat.

Arc:
Lapos és száraz.

Szemek:
Energiát és őszinteséget kifejező. A szemüreg soha nem kiugró, sem besüllyedt. Kissé ovális formájú és vízszintes tengelyű. A színe amennyire csak lehetséges, sötét, a szőrzet színétől függően. A szemhély fekete, a legcsekélyebb pigmentálatlan terület nélkül.

Fülek:
Háromszögűre kupírozott, egyenesen hordott, magasan tűzött és nagyon mozgékony. Arányos a fej méretével.

Kupírozatlan fülek.

Helyzete:
magasan tűzött, alsó része a szemmel egyvonalban van. A fülkagyló lefelé függőleges. A töréshajlat nem nyúlik túl a koponya felső síkján.

Formája és hordása:
az alakja egy egyenlő oldalú háromszög, a vége lekerekített. Az archoz lapul, kivéve, ha kissé elemelkedik a felső rögzítési pontnál. Sem ráncos, sem csavarodott. Arányos a fej nagyságával. A szőr rajta rövidre van nyírva.

Nyak:
A nyak szabad, erős, izmos, a váll felé fokozatosan szélesedik, és hosszan nyúlik a fejtől lefelé. A hossza kicsit rövidebb a fejhossznál. Eléggé függőlegesen hordja. A tarkó hatalmas és könnyedén hajlik. Nincs tokája.

Test:
Hatalmas, erős és rövid.

Felső vonal:
A hát és az ágyék vonala fölött vízszintes, feszes és szilárd.
A vállponttól az ülőgumóig tartó hossza egyenlő a marmagassággal. A mellkas a könyök felé szélesedik, nem hengeres, jól domborodó bordákkal rendelkezik. Mélysége, vagyis a távolság a szegycsont és az utolsó borda között nagy, kb. 7/10-e a marmagasságnak.

Lágyék:
Az utolsó borda és a csípő közötti távolság igen rövid, különösen a kanoknál. A has csak kissé felhúzott.

Hát:
Rövid, széles, izmos, feszes, a gyöngeség minden jele nélkül, de amellett hajlékony.

Ágyék:
Rövid, széles, jól izmolt, hajlékony, a gyöngeség jele nélkül. Far. Lehetőség szerint folytassa a hát vízszintes vonalát, és észrevétlenül olvadjon be a comb hátulsó vonalának domborulatába. Túlzás nélkül széles a kannál, jobban fejlett a szukánál. A csapott vagy magas far súlyos hiba.

Farok:
A születés hetében kurtítandó két vagy három csigolyahossznyira. A hátgerinc folytatásában helyezkedjék el, és munka közben vidáman felemelve hordott. Egyes kutyák farok nélkül születnek, ez nem számítható hibának.

Mellső végtagok:
A mellső végtagok erős csontozatúak, jól izmoltak és tökéletesen egyenesek.

Lapocka és felkar:
A lapocka aránylag bosszú, izmos, nehézkesség nélküli és mérsékelten ferde. A lapocka és a felkarcsont érezhetően azonos hosszúságú.

Könyök:
Jól a test mellett fekvő és párhuzamos. A ki- vagy befelé hajló könyök hiba. Mozgás közben a test középső síkjával párhuzamos síkban maradjon.

Alkar:
Elölről és oldalról nézve tökéletesen egyenes. Egymással párhuzamos és a talajra merőleges. Jól izmolt és erős csontozatú.

Lábtő:
Tökéletes folytatása az alkarnak. A hátulsó élén kiálló csontocska az egyetlen kiemelkedés a lábtőn. Csontozata erős.

Lábközép:
Erős csontozatú, elég rövid, kissé előre irányuló.

Mellső mancs:
Rövid, kerek, tömör. Az ujjak zártak és íveltek. A karmok erősek és feketék. A talppárna vastag és kemény.

Hátulsó végtagok:
Erősek, kifejezett izomzattal. Ugyanazon síkban mozogjanak, mint a mellsők.

Comb:
Széles, jól izmolt. Iránya párhuzamosan fut a test középső síkjával. A combcsont nem túl egyenes, sem nem túl ferde. A hátulsó él húsos, kidomborodó és mélyre érő.

Lábszár:
Közepes hosszúságú, jól izmolt, nem túl egyenes, nem túl szögellt.

Lábközép:
Erős és száraz, inkább henger alakú és merőlegesen fut a talaj felé. Farkaskarom nincs.

Csánk:
Inkább a talajhoz közeli, széles, izmos, feszes. Hátulról nézve egyenes és tökéletesen párhuzamos. Mozgásban ne távolodjék el se befelé, se kifelé a függőlegestől.

Hátulsó mancs:
Kerekded, szilárd, az ujjak zártak és domborúak. A karom erős és fekete, a talppárna vastag és kemény.

Szőrzet:
A szőrzet igen dús, a fedőszőr az aljszőrrel olyan takarót biztosít, amely tökéletesen alkalmazkodik a szélsőséges klímaváltozásokhoz, amelyek a fajta eredetének vidékét jellemzik.

Szín:
Általában rőtes vagy szürke, gyakran tarka vagy fekete visszfényű. A fekete szín is megengedett, anélkül, hogy túl kívánatos lenne. A világos színek (úgynevezett mosott vagy fakó) nem kívánatosak. A szőrzet durva tapintású, száraz és tompa fényű, nem túl hosszú és nem túl rövid (kb. 6 cm). Könnyedén borzas, de sohasem lehet gyapjas vagy fürtös. A fejen rövidebb, a fül külső oldalán csaknem teljesen rövid, míg a belső oldalt mérsékelten hosszú szőrzet védi. A szőrzet különlegesen kemény és érdes a hát felső részén, a végtagok alsó része felé rövidül, de érdes marad. A sima szőr kerülendő, mivel az aljszőrzet hiányára mutat.

Aljszőrzet:
Finom és sűrű szőrszálakból tevődik össze, amely a fölötte levő fedőszőrrel együtt vízhatlan szőrtakarót alkot.

Bajusz és szakáll:
Dús. A szőr száraz, rövid és érdesebb a pofa tetején. A felső ajak bajuszos, az áll sűrű és érdes szakállal ellátott, amely a fajta jellegzetes, kissé mogorva megjelenését eredményezi.

Szemöldök:
Felemelkedő szőrszálakból áll. és kiemeli a szemboltíveket, azonban sohasem takarja el a szemet.

Bőr:
Feszesen simuló, lazaság nélküli. A látható nyálkahártyák mindig sötét színűek.

Külső nemi szervek:
Jól fejlettek. A kannál mindkét here legyen a helyén.

Magasság:
A marmagasság 62-68 cm a kan oknál, 59-65 cm a szukáknál. Mindkét nemnél az ideális magasság e két határ között van, azaz 65 cm a kanoknál és 62 cm a szukáknál.

Súly:
A megközelítő súly 35-40kg a kanoknál és 27-35 kg a szukáknál.

Mozgás:
A Bouvier des Flandres egészében harmonikusan arányos, mozgása szabad, könnyű és büszke. Általában az ügetés és a lépés a szokásos járásmódjai, de találkozunk poroszkálással is.

Hibák:
Megnyúlt vonalú példányok.

Szem:
Világos.

Fül:
Nem egyenesen hordott.

Fogazat:
Előre- vagy hátraharapás.

Borda:
Lapos, túl hosszú vagy túlzottan domborodó és rövid.

Far:
Csapott.

Szín:
Mosott (fakó).

Szőrzet:
Lágy, gyapjas, selymes. Túl hosszú vagy túl rövid.

Kizáró hiba:

Szem:
Kétféle szín, félénk tekintet.

Orrtükör:
Pigmenthiányos foltok.

Előterjesztette a Klub Bírói Bizottsága

Fajtagazda Klub: RÉUNION DES AMATEURS DE CHIENS PYRENÉES

Elfogadta a Klub Igazgatóválasztmánya - Jóváhagyták a közgyűlésen.

Az FCI elfogadta  2005.03.31-n.

Az eredeti standard kiadási dátuma: 2001.03.13.

Származás: Franciaország.

Használat: Őrző (pásztor)kutya a hegyekben.

FCI besorolás: II. csoport: Pinscher és
Schnauzer - Molossoid fajták -
Svájci hegyi és pásztorkutyák
2.2. szakasz: Molosszoidok, Hegyi típus
Munkavizsga nélkül.

Fordítás: Mrs Pamela Jeans Brown, lektorálta Raymond Triquet és Alain Pécoult.

Rövid történeti áttekintés:
A Pireneusokban él időtlen idők óta, a középkor óta ismert, várőrzőként használt kutya, melyet Gaston Phoebus említ először a 14. században. a 17. században már ismert kísérőkutya, valóságos glória övezte XIV. Lajos udvarában. A fajta első részletes leírása Count de Bylandt könyvében jelent meg 1897-ben. Tíz évvel később megalakult az első fajtaklubok, és 1923-ban a Réunion of Pyrenean Dog Fanciers ( Réunion des Amateurs de Chiens Pyrénées - R.A.C.P.) Mr Bernard Sénac-Lagrange ösztönzésére bejegyeztette az első hivatalos standardot az SCC-nél (Société Centrale Canine-nél, a Francia kennelklubnál). Az aktuális standard jelenleg is nagyon közel van az 1923-ban kidolgozotthoz, csupán néhány kiegészítést fűztek hozzá.

Általános megjelenés:
Nagyméretű, impozáns és erős felépítésű, de nem nélkülöz bizonyos eleganciát.

Fontos arányok:

• A koponya szélessége a legszélesebb ponton megegyezik a hosszával.
• A pofa kissé rövidebb, mint a koponya.
• A testhossz a váll illeszkedési pontjától a farig kissé nagyobb a kutya marmagasságánál.

• A mellkasmélység azonos, vagy kissé kisebb, mint a marmagasság fele.

Jellem / Temperamentum:
Arra használták, hogy egyedül is megvédja a nyájat a ragadozók támadásától, a kiválasztása a védő és elriasztó képességétől és a nyájhoz való kötődésétől függött. Az eredményül kapott fő tulajdonságai az erő és a mozgékonyság, valamint a szelídség és kötődés azokhoz, akiket véd. Ennek a védő kutyának függetlenségre vonatkozó hajlama és kezdeményezőképessége van, amely a képzés bizonyítvánnyal történő igazolását teszi szükségessé a tulajdonostól.

Fej :
Nem túl nagy összehasonlítva a kutya méreteivel. Az oldalai eléggé lapítottak.

Koponya:
A legszélesebb ponton megegyezik a hosszával. Kissé kerek, a koponyataraj pontosan érzékelhető tapintáskor. A nyakszirtcsont elhanyagolható, a koponya hátsó része boltozatos formájú. A szemöldökcsont kidudorodása nem határozott. A koponyatető választóvonala a szemek között alig észlelhető.

Orr:
Teljesen fekete.

Pofa:
Széles, kissé rövidebb a koponyánál, fokozatosan keskenyedve a csúcs irányába. Fölülről lekerekített „V” alakot formáz. A szemek alatti rész jól kitöltött.

Ajkak:
Nem túl lógó, éppen elég ahhoz, hogy befedje az állkapcsot. Fekete, vagy feketével sűrűn pettyezett a szájpadlás.

Fülek:
Szemmagasságban tűzött, meglehetősen kicsi, háromszög alakú, a csúcsánál kerekített. Laposan a fejhez simulnak, figyelés közben kissé megemelve tartja.

Nyak:
Erős, viszonylag rövid, nagyon kis emelkedéssel.

Test:
A testhossz egy kissé nagyobb, mint a kutya marmagassága. A szegycsont és a föld közötti távolság hozzávetőlegesen a marmagasság fele, sohasem kevesebb.

Felső vonal:
Jól alátámasztott.

Hát:
Megfelelően hosszú, erős.

Ágyék:
Mérsékelten hosszú.

Far:
Kissé lejtős, meglehetősen kiemelkedő csípőkkel.

Mar :
Alig észrevehető.

Mellkas:
Nem túl alacsony, de széles és erős. Pontosan a könyökig ér. A magassága egyenlő vagy kicsit kisebb, mint a marmagasság fele. A bordák meglehetősen kerekek.

Farok:
Legalább a csánkig ér. Jól szőrözötta végén szőrbojttal. Nyugalomban mélyen hordja, a végén horgot formál. Figyelő állapotban a hát fölé emeli és erősen begörbíti („kereket” csinál, szokták mondani a pireneusi népek)

Végtagok

Mellső végtagok :
Egyenes, erős.

Vállak:
Mérsékelten lejtős.

Alkar :
Jól izmolt és mérsékelten hosszú.

Felkar :
Egyenes, erős, száraz.

Csukló :
A csukló összhangban van az alkarral.
Pasterns (Metacarpus) : Slightly oglique.

Mancs :
Nem hosszú, tömör, kissé ívelt lábujjakkal.

Hátsó végtagok :
A hátsó végtagok hosszúak, bővebben szőrözött a mellső lábaknál. Hátulról nézve a földre merőlegesek.

Comb :
Jólizmolt, nem túl hosszú és mérsékelten lejtős, jól kivehető izomzat.

Térd :
Mérsékelten szögellt, a törzzsel párhuzamos.

Alsó comb :
Mérsékelten hosszú, erős.

Csánk :
Széles, száraz, mérsékelten szögellt.

Mancs :
Nem hosszú, kompakt, kissé ívelt lábujjakkal.

Farkaskarmok: A hátsó lábaknak dupla, jólformált farkaskarmokkal kell rendelkezniük. A mellső lábakon néha szimpla vagy dupla farkaskarom van.

Járásmód / Mozgás:
A Pireneusi Hegyikutya mozgása erőteljes és szabad, sohasem nehézkes. A mozgás inkább nyújtott, mint gyors, és nem nélkülöz bizonyos eleganciát. A kutya szögellései lankadatlan járást tesznek lehetővé.

Bőr:
Thick and supple, a pigmentáció gyakran foltos az egész testen.

Szőrtakaró:

Szőr:
Jól struktúrált, sima, eléggé hosszú és supple, rather crisp a vállakon és a háton, a farkon és a nyak körül hosszabb, itt kissé hullámos lehet. A combokat finomabb, nagyon dús szőr fedi. Az aljszőr szintén dús.

Szín:
Fehér vagy fehér szürke foltokkal (borz vagy ordas) vagy halványsárga vagy narancs a fejen, füleken, a farok illesztésénél és néha a testen. A leginkább keresett a borz szürke foltos.

Méret:
Marmagasság : Kanok:       70 - 80 cm.

                      Szukák:      65 - 75 cm.

Általános megjelenés:
Az általános megjelenés nehézkes benyomást kelt. Sovány, laza, lomha kutya.

Fej:
Túl kemény, háromszög alakú.
Koponya túl széles, a homlok domború.
Stop túl kifejezett, vagy nincs.

Ajkak
Túl pendulous formáló flews.
Kevés pigmentáció az orron, a szemhéjon és az ajkakon.

Szemek:
Kerek, világos, mélyen ülő vagy dülledt, túl nagy vagy túl kicsi, túl közel illesztett egymáshoz, vagy túl messze vannak. Látható harmadik szemhély. Kemény kifejezés.

Fülek:
Széles, hosszú, redőzött, túl hátul, túl magasan illesztett.

Nyak:
Karcsú, kissé hosszú, vagy épp ellenkezőleg, túl rövid, a vállak között ülő fej benyomását keltve. Túl nagy toka.

Test:
Hajlott, betört hát, agárszerű, vagy lógó lágyék.

Mellkas:
Túl széles vagy túl keskeny, lapos oldal, vagy ellenkezőleg, hordó alakú.

Farok:
Nem eléggé szőrözött, rosszul hordott, túl rövid vagy túl hosszú, aljszőr nélküli, nem görbíti mozgás közben, vagy folyamatosan görbíti, még pihenés közben is.

Mellső végtagok:
Kifelé vagy befelé forduló.
Túl nyitott a lapocka-felkar szög.

Hátsó végtagok:
Kifelé vagy befelé forduló.

Csánk:
Túl egyenes vagy túlszögellt.

Mancs:
Hosszú vagy szétálló.

Jellem / Temperamentum :
Agresszív vagy félős.

Orr :
Nem teljesen fekete.

Állkapocs :
Előre- vagy hátraharapás, vagy az állkapocs bármilyen torzulása.

Szemek :
Hússzín a szemhéjon. Sárga szemek.

Farkaskarmok:
Farkaskarom hiánya, szimpla farkaskarom, vagy  csökevényes dupla farkaskarom a hátsó lábon.

Szín:
Bármilyen a standard által nem említett szín.

Méret:

A mérethatárokon kívüli méret.

Bármely kutyát, amely testi vagy viselkedésbeli abnormitást tisztán mutat, diskvalifikálni kell.